Az ukrán Külföldi Hírszerző Szolgálat értékelése szerint Moszkva képtelen megfelelően kiszolgálni saját sarkvidéki kikötőit, ami éles ellentmondásban áll a Kreml nagyszabású terveivel. A megállapításokat a Kyiv Post ismertette.
Több tízmillió köbméter kotrásra lenne szükség
A kedden nyilvánosságra hozott jelentés szerint az Északi-tengeri Útvonal mentén található kikötőkben az elkövetkező öt évben mintegy 60 millió köbméter kotrási munkára lenne szükség. Hasonló volumenű beavatkozások nélkülözhetetlenek lennének Oroszország más tengeri kikötőiben is, ami rendszerszintű problémára utal az orosz kikötői infrastruktúrában.
„Oroszország arktiszi ambíciói egy alapvető infrastrukturális akadályba ütköznek” – hangsúlyozza az ukrán hírszerzés.
Szankciók bénítják a fejlesztéseket
A jelentés rámutat: Moszkva korábban külföldi vállalatokra támaszkodott, amelyek rendelkeztek a nagyléptékű kotrási projektekhez szükséges flottával és technológiával. A nyugati szankciók azonban elvágták ezt a lehetőséget, miközben az orosz ipar nem tudott életképes hazai alternatívát felmutatni.
Bár az orosz hatóságok terveket jelentettek be kotróhajók tervezésére és építésére a szentpétervári Admiralitás Hajógyárban, ezek a projektek továbbra is jórészt papíron léteznek, gyakorlati eredmények nélkül.
Elenyésző eredmények 2025-ben
Az ukrán adatok szerint Oroszország 2025-ben mindössze 2,2 millió köbméter kotrást tudott elvégezni valamennyi kikötőjében, kizárólag saját erőforrások felhasználásával. A hírszerzés ezt a mennyiséget jelentéktelennek minősítette a valós igényekhez képest, és alkalmatlannak arra, hogy érdemi fordulatot hozzon.
Kína szerepe: érdekek ütközése az Arktiszon
Moszkva elméleti szinten Kínától remél segítséget az északi kikötők fejlesztésében, ám Peking érdekei eltérnek az orosz elképzelésektől. Kína elsősorban a zavartalan tranzitban érdekelt az Északi-tengeri Útvonal teljes hosszán, nem pedig abban, hogy az orosz kikötők regionális logisztikai központokká váljanak.
„A következő évek realitása egyszerű: a nagy hajók áthaladnak, de nem állnak meg” – fogalmaz a jelentés.
Növekvő függőség és csökkenő kontroll
Még abban az esetben is, ha Kína részt vállalna a kotrási munkákban, a döntések arról, mely kikötők élveznek prioritást, Pekingben születnének meg, nem Moszkvában. Ez csökkentené Oroszország ellenőrzését saját területi fejlesztései felett, korlátozná egyes régiók támogatását, és tovább növelné az ország külső szereplőktől való függőségét.
Strukturális szakadék az ambíciók és a képességek között
Az ukrán Külföldi Hírszerző Szolgálat összegzése szerint az arktiszi helyzet világosan rávilágít arra a strukturális szakadékra, amely Oroszország deklarált nagyhatalmi céljai és tényleges technológiai, infrastrukturális képességei között húzódik. Az Arktisz így nem Moszkva felemelkedésének, hanem korlátainak egyik leglátványosabb színterévé válik.
