Az izraeli hadsereg hétfő éjjel újrakezdte a légicsapásokat a Gázai övezetben, a támadások célpontjai között szerepelt a khán júníszi Nasser kórház is. A Hamász szerint a bombázás több beteg halálát okozta, köztük Hassan Aslih palesztin újságíróét, aki a palesztin Alam24 hírügynökség igazgatója volt. Aslih korábban, április 7-én egy támadás során sérült meg, amelyben két másik újságíró is életét vesztette.
Az izraeli hadsereg állítása szerint a kórház „irányító és parancsnoki központként” szolgált a Hamász számára. Hozzátették, hogy Aslih „terroristaként tevékenykedett újságírói álca mögött”, és részt vett a 2023. október 7-i támadásokban.
A bombázás egy rövid harci szünet után következett be, amelyet az izraeli-amerikai kettős állampolgárságú túsz, Edan Alexander kiszabadítása miatt tartottak fenn. Ő volt az utolsó életben lévő amerikai állampolgár a Gázában fogva tartott túszok közül.
ENSZ: Az éhezés fegyverré vált
Philippe Lazzarini, az ENSZ palesztin menekülteket segítő ügynökségének (UNRWA) főbiztosa a BBC-nek nyilatkozva elmondta: Izrael éhínséget használ fegyverként a civil lakosság ellen. Március óta Izrael teljesen blokkolja a humanitárius segélyszállítmányokat Gázába – ezek élelmet és gyógyszereket tartalmaznak.
„A palesztinok már két hónapja nem kapnak semmilyen segítséget” – mondta Lazzarini. „Mindenhol éhínség van, az emberek kimerültek és éheznek. A következő hetekben emberek fognak meghalni – nem bombák miatt, hanem az éhségtől.”
Az ENSZ és független segélyszervezetek adatai szerint 470 000 gázai lakos – az össznépesség 22%-a – az élelmiszerbiztonság szempontjából az 5. fázisba, vagyis a „katasztrófa” szintjére került. A legsúlyosabban érintettek közé tartozik 71 000 gyermek és több mint 17 000 édesanya, akik súlyos alultápláltságban szenvednek, és sürgős orvosi ellátásra van szükségük.
Újabb erőszakhullám nemzetközi közöny közepette
Miközben Donald Trump amerikai elnök kedden újabb közel-keleti körútját kezdi, a gázai humanitárius válság egyre súlyosbodik. Egyre több kritika éri Izraelt a kórházak elleni támadások és a segélyszállítmányok blokádja miatt.
A nemzetközi közösség reakciói eddig mérsékeltek, a diplomáciai nyomás pedig nem vezetett a humanitárius folyosók újranyitásához.
Ebben a feszült helyzetben Edan Alexander kiszabadítása bár politikailag jelentős, a gázai civilek mindennapi valóságához képest másodlagossá válik – egy olyan valósághoz, ahol a halál már nemcsak a bombák formájában fenyeget, hanem az üres tányérokon keresztül is.
