A 2022-es heves harcok felgyorsították a lakosság elvándorlását az Oroszország által megszállt régiókból, drasztikusan csökkentve ezeken a területeken a lakosság számát. A Nemzetközi Migrációs Szervezet szerint az öt annektált régióban még mindig csak ötmillió ukrán él, szemben a 2014 előtti 11,4 millióval. Ez drámai, 56%-os visszaesés, és egyes városokban, például Mariupolban, Bahmutban vagy Vovceansban szinte a teljes lakosság eltűnt.
Az egyetlen viszonylag stabil régió továbbra is a Krím, ahol a lakosság mindössze 17%-kal csökkent. A megmaradt megszállt területeken azonban a lakosság 90%-a elmenekült, csak az időseket, betegeket vagy a távozni nem rendelkezőket hagyva hátra. Ez azt jelenti, hogy hosszú távon a régiókban nem lesz aktív munkaerő, és teljes mértékben az orosz állami támogatásoktól függenek.
Az összeomló gazdaság és Oroszország próbálkozásai a megszállt régiók gyarmatosítására
Az Oroszország által elcsatolt régiókban hiányzik a működő gazdaság támogatásához szükséges infrastruktúra. A versenyképes ipar hiánya, a bombázások pusztítása és a szakképzett munkaerő távozása gazdasági holtzónákká változtatta ezeket a területeket. Donyeckben és Luhanszkban az ipari termelés 70%-kal, az egykor gazdasági pillérnek számító szénipar pedig 75%-kal esett vissza 2013-hoz képest.
A Krím-félszigeten Oroszország dollármilliárdokat fektetett be, de többet a térség militarizálására, mint gazdasági fejlesztésére. A többi megszállt terület, mint például Herszon, 99%-ban Moszkva támogatásától függ, gyakorlatilag nincs működőképes gazdaságuk.
A tömeges elnéptelenedéssel szembesülve Oroszországnak az ország más részeiről kell embereket hoznia, hogy gyarmatosítsa ezeket a területeket. Tekintettel azonban arra, hogy a gazdasági szankciók súlyosan érintették Oroszországot, és a gazdaság meredek hanyatlás előtt áll, ez a folyamat valószínűleg nem lesz sikeres.
Egy háború, amely csak veszteségeket hoz
A Vlagyimir Putyin által kirobbantott háború már 750 ezer veszteséget okozott az orosz hadseregben, ebből 120-200 ezer katona vesztette életét. A pénzügyi veszteségek óriásiak – legalább 200 milliárd dollárt költöttek csak a hadseregre, és az orosz gazdaságra gyakorolt valós hatás még nagyobb.
A Nyugat által bevezetett szankciók 1,3 millió fiatal és magasan képzett orosz elvándorlásához vezettek, tovább súlyosbítva Oroszország demográfiai és gazdasági válságát. Ebben az összefüggésben, még ha Moszkvának sikerül is fenntartania az irányítást a megszállt területek felett, nem hoznak neki semmilyen gazdasági vagy stratégiai előnyt.
Putyin a lerombolt területeken, a szellemvárosokon és a tönkrement gazdaságon kívül semmit sem nyer hódításaiból. Hosszú távon ezeknek a területeknek az elfoglalása csak tovább terheli Oroszország költségvetését, anélkül, hogy valódi fellendülési kilátásokat kínálna.
